Kapcsolatom biussal körülbelül 2009 novemberében kezdődött, sikeres motor-bizniszekből jött össze a rávaló. Én mindig is "kocka Ladát" szerettem volna magamnak, ám édesapám rábeszélt a körlámpásra, amit mai fejjel egyáltalán nem bánok, véleményem szerint ritkábban lát manapság az ember szép körlámpás Zsigulit mint kockát. Így hát egy esős őszi napon elindultunk Sárospatakra az autóért. Sajnos mint említettem esett aznap az eső, én még soha az előtt nem vezettem hátsókerekes autót, de persze nem hagyhattam, hogy ne én vezessem hazáig, ami utólag nem volt túl jó ötlet, de mégis én hoztam. Minden rendben volt, egészen a mi falunkig, ahol úgy gondoltam, hogy ez már hazai terep, és persze ha eddig nem volt baj miért pont ott lenne, meg amúgy is borzasztóan megtanultam vezetni kb 50 km alatt, gondoltam elteszem keresztbe, és hát így alakult, hogy egy szalagkorlátos találkozás miatt édesanyámnak nem is tudtam egyben megmutatni az új szerzeményem:)

Az autó egyébként egy '84-es évjáratú 21013, és amikor vettem viszonylag széria közeli állapotban volt. A motorja (mint később kiderült) "zsugor" motor, csak épp nem zsugorított hajtókarokkal, hanem Fiat karokkal szerelt, 80-as löketű könnyített főtengellyel. A hengerfeje gyári, karburátora is a 2107-esé, csak épp annyi módosítással, hogy nem vákum nyitja a 2. torkot. A blokk, és a hengerfej sem volt síkolva. 

Belseje, futóműve, széria, gyári 4,3-as áttételű a diffi, és sima 5 sebességes váltó van benne. Persze vásárlása óta azon fáradozom, hogy ezeken a dolgokon változtassak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.